|
Júdaizmus VICOMTE LEON DE PONCINS
SZABADKŐMŰVESSÉG & JÚDAIZMUS II RÉSZ - JÚDAIZMUS TARTALOM Első Rész
A zsidók forradalmi szerepe a világban
Második rész
Ellenségesség zsidók és nemzsidók között
Következtetések A júdaizmus tudatosan vagy öntudatlanul romboló erő Végkövetkeztetés A forradalmi mozgalmak tanulmányozása hozott minket a szabadkőművességhez, a szabadkőművesség tanulmányozása vezetett a zsidókhoz. A zsidókérdés nagyon komplikált. A következőképpen tárgyaljuk:
I. Kérdésfelvetés
KÉRDÉSFELVETÉS: A júdaizmus szorosan összefügg a nemzetközi forradalmi mozgalommal amely a világon különböző formákban jelentkezik. Vizsgáljuk meg a zsidók befolyását a modern világban általában és különösen korunk forradalmaiban. A több mint kétezer éves zsidókérdés az egyik legijesztőbb azon problémák között, amelyeket a jövő mutat nekünk. Azért, hogy megkíséreljük azt megoldani, talán újra hiába, szükséges az, hogy megkíséreljünk azt, hogy legalább az alapjait megismerjük. (1) Ezeket a szavakat Mr. Oscar Levy, zsidó hitelesítette: Nincs rejtélyesebb, végzetesebb és ezért érdekesebb faj a világon, mint a zsidók. Minden írónak, akit, mint önt, elnyomnak a jelen szempontjai és zavarnak aggodalmai a jövőre nézve, meg kell kísérelnie, hogy elmagyarázza a zsidókérdést és annak kihatását korunkra. A zsidókérdést és hatását vizsgálva a világra a múltban és a jelenben a dolgok gyökeréhez jutunk és minden becsületes gondolkodónak meg kell ezt vitatni, ha ez nehézségeket is kavar föl, és ha a tárgy és a faj egyénei komplikáltak is. (1). G. BATAULT, Le Probleme Juif, p. 37. ELSŐ RÉSZ
A ZSIDÓK FORRADALMI SZEREPE A VILÁGBAN
A huszadik század látványosságai közé tartozik az európai zsidók sorsának végső rendezése. Minden tény arra mutat, hogy mivel elvetették kockájukat és átmentek Rubikonjukon, két lehetőségük van: vagy Európa urai lesznek vagy elvesztik Európát, ahogy az ókorban Egyiptomot elvesztették, amikor hasonló helyzetbe juttatták magukat (Nietzsche).. A zsidók és nemzsidók között mély ellenszenv van; lelki és faji, amely az alapvetően más életszemléletből adódik, olyan ellenszenv, amely mélyebb annál, mint amit a dolog külső megnyilvánulásainak szemlélője vesz észre. Szétszórva és erőtlenné téve kétezer évig a zsidók mindig keserű forradalmárok voltak, és így minden modern forradalom résztvevői között megtaláljuk őket, melyeknek ők a legaktívabb irányítói. A zsidók szerepe a francia forradalomban nem volt nyilvánvaló. Talán szükségtelen volt, mivel a szabadkőművesség volt aktív és egyben fedezetként is szolgált. Csak néhány pillanatképünk van az alkotmányozó gyűlés háromszáz szabadkőműveséről, akik heves energiával harcolnak és tizennégyszer visszatérnek a témához hogy megszerezzék a polgárjogokat a zsidóknak. (1)
A szabadkőművesség tanulmányozása közben láttuk a zsidók munkálkodását a titkos társaságokban, amelyek forradalmakat hoznak létre. Általános szabályként: Ahol a szabadkőművesség tevékeny, nem látható, mert nem akar nyilvánosan dolgozni. 1848 óta hatásuk egyre láthatóbb az európai forradalmakban. Nagybritannia miniszterelnöke, a zsidó Disraeli kinyilatkoztatja, hogy ők a mozgalom támogatói.
És másutt: "A zsidó befolyást Európa utolsó forradalmi megmozdulásaiban követhetjük nyomon. Lázítottak a hagyományok, vallás és tulajdon ellen, a szemita alapelvek ellen, a zsidó vallás kiirtása akár annak mózesi akár keresztény formájában, az emberek természetes egyenlősége ellen, a tulajdon megsemmisítéséért, és ez mind a titkos társaságok műve, amelyek ideiglenes kormányt alakítanak és a zsidó faj emberei vezetik őket. Isten emberei ateistákkal működnek együtt, a tulajdon leglelkesebb halmozói kapcsolódnak össze a kommunistákkal. A kiválasztott nép kéz a kézben vonul Európa alacsony osztályainak söpredékével. És mindez amiatt, mert meg akarják semmisíteni azt a kereszténységet, amely tőlük kapta nevét és amelynek a zsarnokságát nem tudják tovább elviselni." Ezeket a szavakat Bernard Lazare is hitelesíti: "Az 1830-ban kezdődött második forradalmi periódus alatt még szenvedélyesebbek voltak mint az első alatt. Továbbá közvetlenül is érdekelve voltak, mert a legtöbb európai országban nem voltak meg a teljes polgárjogaik. Még azok is közöttük, akik természetüknél vagy egyéb józan okokból kifolyólag nem voltak forradalmárok, önérdekből azokká lettek, és ha a liberalizmus érdekében tevékenykedtek, akkor magukért dolgoztak. Nem kétséges, hogy aranyuk, energiájuk és képességeik támogatták és segítették az európai forradalmat... Ezeknek az éveknek során bankárjaik, ipari mágnásaik, költőik, íróik, demagógjaik ugyan nagyon különböző ötleteket nyilvánítottak ki, de ugyanazért a végső célért küzdöttek... Látjuk őket a fiatal Németország mozgalom tagjainak sorában, számosan voltak titkos társaságok tagjai, amelyek a militarista forradalom sorait adták, a szabadkőműves páholyokban, a karbonária csoportjaiban, a római haute vente szervezetben, mindenütt, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában, Olaszországban." (2) Túl hosszú lenne a zsidók szerepének részletes nyomon követése a modern forradalmakban; különösen nyilvánvaló volt Oroszországban: A szabadkőművesség ott meg volt tiltva, tehát kénytelenek voltak maguk dolgozni. A nagy európai rohamot, amely Európában a háború végén söpört végig, zsidók vezették. Ők voltak a vezetők, csapataik a munkásosztály söpredékéből tevődtek össze, melyek mohón fosztogattak, és azt idealistákat köztük elvakította a zsidók ügyes propagandája. A német Szpartakusz mozgalom és a magyar bolsevizmus zsidó szabadkőműves mozgalmak voltak, ezt hivatalos magyar iratok bizonyítják kétséget kizáró módon. (3) 1918 március 22-én alakították meg a magyar tanácsköztársaságot. Vezetői szabadkőművesek voltak, azaz a közügyek minisztere Junzi (Kohn) testvér volt, Jászi testvér a tanácsok nemzeti minisztere volt, Ágoston Péter és Lukács testvér, aki egy budapesti zsidó milliomos fia, Diener Dénes Zoltán testvér és mindenek előtt Kun (Kohn) Béla testvér, egy elsőrangú bűnöző, aki még ma is az osztrák kormány különleges védelmét élvezi. A Tanácsköztársaság kormánya zsidókból állt. Említsük meg a legismertebbek nevét, hogy emlékük sokáig megmaradjon: A vérszomjas Szamuely Tibor (4), a kormány miniszterelnöke, Garbai Sándor, Pogány József hadügyminiszter, Rónai (Rosenstengel) igazságügy miniszter, Varga (Weichzelbaum) pénzügy, Vince (Weinstein) a főváros polgármestere, Erdélyi Móric (Eisenstein), Biró Dezső (Bienenstock No. 2) rendőrfőparancsnok, mind zsidók Garbai kivételével. J és J Tharaud máshol ezt írta: Kun Bélával együtt az új kormány huszonhat komisszárból állt, a huszonhat komisszárból tizennyolc volt izraelita. Hallatlanul magas arány ha meggondoljuk, hogy Magyarországon összesen másfélmillió izraelita volt a 22 milliós lakosságban. Ehhez adjuk hozzá, hogy a tizennyolc komisszár kezében volt a kormány tényleges irányítása. A nyolc keresztény komisszár csak bűntárs volt. Néhány héten belül Kun Béla és barátai fölforgatták Magyarországon az ősi rendet és látható volt, hogy a Duna partján egy új Jeruzsálem épült Marx Károly elméjének szüleményéből és a zsidók keze által ősi tanokon alapulva. Az évszázados messiási álom egy ideális városról, ahol nincs se szegény, se gazdag, ahol tökéletes igazságszolgáltatás és egyenlőség kormányoz, a Galíciai kulturálatlan zsidók figyelik a holdfényes éjszakában az eget keresve a Messiás érkezésének jeleit. Trocki, Kun Béla és mások erről álmodoztak. De mivel fárasztó volt arra az Istenre várni, aki sohasem jött le az égből, lehozták őt a földre. A gyakorlat azt mutatta, hogy ősi prófétáik jobban tették, hogy a felhőkben hagyták Istenüket. (5). Egy semleges szemlélő tanúvallomását idézzük e forradalmi tevékenységről. A New Yorki törvényhozó testület, melyet Lusk szenátor irányított, adta ki a dokumentumot: "Kun Bélának nem volt ellenzéke. Mint Lenin, komisszárokkal vette magát körül és abszolút hatalma volt. A 32 fő komisszárból 25 volt zsidó, az arány nagyon hasonló volt az Oroszországihoz. A legfontosabbak ezek közül egy igazgatóságot képeztek, melynek tagjai Kun Béla, alias Kohn, Varga (Weiss) Béla, Pogány József (Schwartz), Kunfi (Kunstatter) Zsigmond és még egy zsidó. Más főnökök, mint Alpári és Szamuelly a vörös terrort és a a polgárság kínzását és kivégzését irányították." Ugyanez a jelentés 76 ember listáját is nyilvánosságra hozza, akiket az 1920-as évek elején vádoltak meg anarchista bűnözéssel, akiknek a döntő többsége zsidó nevű. A német forradalomban a zsidó túlsúly szintén cáfolhatatlan. Ott is, mint máshol ők voltak a mozgalom igazgatói és stratégái. A müncheni tanácsköztársaság zsidó volt. Elég egy pár nevet említeni: : Liebknecht, Rosa Luxembourg, Kurt Eisner és sok más! A Birodalmi Kormány elestével a zsidók egy csapással birtokukba vették az országot. Az új német kormányt zsidók dominálták: Haase külügy ) és Landeberg. Az előbbi helyettesei a zsidók Kautski és Alzeeh voltak, az utóbbi 1918-ban nem is volt német állampolgár, továbbá a zsidó Kohn és Hertzfeld. A zsidó Schiffer volt a pénzügyminiszter, helyettese Bernstein volt. A zsidó Preuss akinek a szintén zsidó Dr. Freund volt a helyettese vezették a belügyminisztériumot. A Porosz Királyságban ugyanez volt a helyzet. Az igazságügy-minisztériumot a zsidó Rosenfeld vezette, amelynek személyzete és irányítása teljesen zsidó volt. Hirsch volt a belügyminiszter és Simm volt a pénzügyminiszter. Szászország kormányának a zsidó Lisinsky és Schwartz volt a lelke, Württembergben a zsidó Talheimer és Heimann kormányzott. Fölösleges emlékeztetni a zsidó Kurt Eisner szerepére, aki a bajor tanácsköztársaság elnöke volt, a müncheni bolsevik forradalom vezetője. "Tizenegy kis ember csinálta a forradalmat" - mondta Kurt Eisner hatalmi mámorában Auer miniszter kollégájának. Csak hogy még sokáig emlékezzünk ezekre a kis emberekre: Ezek a zsidók Max Lowenberg, Dr. Kurt Rosenfeld, Caspar Wollheim, Max Rotschild, Karl Arnold, Kranold, Rosenhek, Birenbaum, Reis és Kaiser. Ez a tíz ember és Kurt Eisner van Israelovitch volt a forradalmi bizottság elnöke Németországban. Mindannyian szabadkőművesek és a 11-ik titkos páholy tagja, melynek székhelye München, Briennerstrasse 51 (6). A német államirányítás szinte minden ágában ugyanez volt a helyzet. Így a rendőrfőnök Berlinben, Frankfurtban, Münchenben, Essenben a zsidók Ernst, Sinzheimer, Steiner és Levy voltak.A katonák és dolgozók bizottságait a zsidók Cohen, Stern, Lowenberg, Frankel, Israelovitch, Laubenheim, Seligsohn, Katzstein, Laufenberg, Heimann, Schlesinger, Merz és Weil vezették. A német közvélemény azzal vádolja őket, hogy ők okozták a német társadalmi rendszer megdöntését a bolsevizmus szellemében, a sajtóval, és az ország iparának és szolgáltatásainak zsidó irányítása segítségével. Így a nyilvános reakcióval szembenézve és úgy tűnik, parancsok hatására is a zsidók föladták a kormányban elfoglalt kulcspozícióikat, de a valódi hatalomban: a gazdasági életben és a sajtóban, stb. irányítók maradtak. A zsidóság nem ragaszkodik ahhoz, hogy lámpafényben jelenjen meg és ha irányítani tudja a kormányt a háttérből, szívesen beleegyezik abba, hogy ezt az egyes országok nemzeti lakói tegyék. Csak akkor lép harcba a nemzet és kormány ellen, ha ezek nem engedik meg neki, hogy kizsákmányolja és irányítsa az országot. Ezek között a körülmények között azzal hencegett, hogy képes tetszése szerint háborút és békét csinálni és kezeit a világuralom kormányrúdján tartja, képes arra, hogy forradalmat csináljon és arra, hogy visszaállítsa a rendet. Csökönyös ellenállás esetén ki tudja szabadítani a bolsevizmust . Erre Oroszország volt az egyik példa. A bolsevik forradalomban a zsidó faj teljes napfényben volt látható. Irodalom:
1. Abbe LEHMANN, L'entree des Israelites dans la Societe.
A ZSIDÓK ÉS A BOLSEVIZMUS Irdatlan mennyiségű munkát fordítottak mindenütt arra, hogy a megkíséreljék a zsidók szerepét lecsökkenteni a bolsevizmusban, de a tények itt vannak. Zsidó nyilatkozatokban sincs hiány a témában. Hogy ezeket nem a nyilvánosság szemének szánták, az nem von le semmit értékükből. Ellenkezőleg. Itt van néhány: Az 1929 január 10-i száma ezt írta: "Ez engem arra emlékeztet, amit Mentor írt a zsidó krónikában az Oroszországi forradalom idején erről a témáról: Valóban, ugyanaz volt a hatása, amit ma Cox úr említ. Megmutatkozott, hogy a bolsevizmus alapvetően híveinek kegyetlen zsarnoksága és komoly veszély a civilizációra nézve. Mentor megfigyelése szerint a forradalom a szociális állam, a veszély ellen, a bűnöket a háború tetézte be, amely alatt négy évig nyögött a világ, és így folytatja: Sok minden van a bolsevizmus tényében, abban a tényben, hogy olyan sok zsidó bolsevik, abban, hogy a bolsevizmus eszméi olyan sok sok pontban egybehangzóak a júdaizmus eszméivel, amelyek némelyike formálta a kereszténység utolsó tanításaitezeket a dolgokat egy gondolkozó zsidó meg kell, hogy vizsgálja." (1) A zsidó Chronicle 1920-ban kiadott Israel Zangwillnak, egy fontos zsidó írónak egy kiáltványát, amelyben a faj dicséretét írja le, amelyet Baconsfieldtől, Readingtől, Alontagutól, Kun Eisnertől és Trockitól származtat. Zangwill úr rendkívüli zsidó lelkesedése az angol kormány zsidó tagjait egy kalap alá veszi a Magyarországi és más bolsevik zsidókkal. Mi a különbség? Mind zsidók és mindannyian fajuk dicsőségén és javán fáradoznak. J. L. Magnes rabbi New Yorki beszédében 191-ben ezeket a szavakat mondta: Ha a zsidó gondolatait és lelkét a munkásoknak és kifosztottaknak, a kitagadottaknak áldozza, neki alapvető minősége az, hogy a dolgok gyökeréig hatol. Németországban Marx és Lasalle, Haas és Edward Bernstein lesz belőle; Ausztriában Victor Adler és Friedrich Adler; Oroszországban Trocki. Hasonlítsuk össze egy pillanatra Németország és Oroszország helyzetét. A forradalom ott fölszabadította az alkotó erőket és csodálatba ejt a zsidók száma, akik rögtön készek voltak az ügy aktív szolgálatára. Forradalmárok, szocialisták, mensevikek, bolsevikok, többségi is kisebbségi szocialisták, vagy legyen bármi a nevük, mind zsidók és a munkások vezetői minden forradalmi pártban. M. Cohen ezt mondta a Harkovi Kommunistában 1919 áprilisában: "Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nagy oroszországi forradalmat zsidó kezek hozták létre. Képesek voltak-e a sötétségben élő, elnyomott orosz munkás és paraszttömegek arra, hogy levessék a burzsoázia láncait? Nem, a zsidó volt az, aki az oroszországi proletariátust az internacionalizmus hajnalához vezette, és aki nemcsak vezette de még most is vezeti azt. Békésen alhatunk amíg a Vörös Hadsereg főparancsnoka Trocki elvtárs. Az ugyan igaz, hogy a Vörös Hadseregben nem szolgálnak zsidók katonaként, de a bizottságai és a tanácsok szervezete zsidókból áll. A zsidók derekasan vezették az oroszországi proletariátus tömegeit győzelemre. Nem véletlen az, hogy minden szovjet intézmény választmányi tagjai döntő többségükben zsidók. Nem véletlen, hogy zsidó szimbólumok, amelyek évszázadokon keresztül harcoltak a (keresztény) kapitalizmus ellen, most az oroszországi proletárok szimbóluma lett. A vörös ötágú csillag átvételéről beszélek, amely hosszú ideig volt a cionizmus és a júdaizmus szimbóluma. E mögött a jelkép mögött győzelem vonul, a paraziták és a burzsoázia halála." Máshol egy angol fehér könyv a következő szakaszt nyomtatta ki ( 6. szám, Sir M. Findlay Mr. Balfournak, Christiania 1918 szeptember 17 -én). "Úgy tartom, hogy a bolsevizmus azonnali legyőzése a legnagyobb föladat, amely most a világ előtt áll, még a háború megállításánál is fontosabb, amely még mindig folyik. A bolsevizmus már csírázik és arra vár, hogy valamilyen formában Európa és az egész világ fölött uralkodjon, mivel olyan zsidók szervezik és alkotják, akiknek nincs nemzetiségük, és akiknek egyetlen célja az, hogy saját javukra megsemmisítsék a fönnálló rendet. Ennek a veszélynek elhárítása csak úgy lehetséges, ha mindenki közösen cselekszik minden erejével. (2)." Ezek után a ténymegerősítő szövegek után adjunk hozzá néhány tényt: A magasabb beosztású szovjet tisztviselők listáját részletesen kiadta egy szervezet, az Oroszország egysége nevű, címe: 121 East 7th Street New York, 1920-ban: Az a kérdés, hogy ki kormányozza Oroszországot, kategorikusan megválaszolható a megbízhatatlan szovjet kormány felelős hivatalnokainak fölsorolásával. Az itt közreadott adatok a bolsevik hivatalos lapokból származnak, mint az Izvesztyija Golosz Truda, a Red Gazette és másokból. Az alapvető tény vitathatatlan, a szovjet irányítás szinte teljesen zsidók kezében van, míg az orosz kormányzásban résztvevő oroszok száma nevetségesen csekély. Ez a tény elkerülhetetlen és komoly figyelmeztetés a keresztény államoknak, amelyek nemzet módján akarnak élni szemben a korlátlan nemzetköziséggel, ahol a zsidó nép az uralkodó hatalom. Ez a lista túl hosszú ahhoz, hogy teljességében leközöljük; Összefoglalója a következő:(3)
Itt a népi főkomisszárok listája (1919).
A bolsevik irányítás 545 tagjának összetétele:
Ezeket a tényeket mindenki ismeri. De a nemzetközi bankok és financírozók - mi tudjuk, mit jelent ez a kifejezés nem forradalmat támogattak. Samuel Gompers következő cikke kellőképpen megvilágítja a helyzetet: "Figyelemmel kísértem az amerikai-angol-német bankok újonnan elkezdett irányvonalát, amely talán a legveszélyesebb eleme a bolsevikbarát tevékenységnek Amerikában, mert neki van a legtöbb hatalom a kezében. Az igazság az, hogy a nemzetközi rabló tőke étvágya csillapíthatatlan és most zsákmányt lát Oroszországban. Nem ismerek cinikusabbat, mint az európai államférfiak és financírozók viselkedését az oroszországi zűrzavart illetően. Különösen az a céljuk, ahogy ezt Génuában leírták, hogy Oroszországot gazdasági vazallusukká tegyék és ezért cserében politikailag elismerjék. Az amerikai üzletet csatlakozásra hívják föl ahhoz a tehetetlen, alávaló és hitvány üzlethez, hogy kifosszák azt a hatalmas birodalmat és hogy támogassák annak törekvéseit, bizonyos amerikai bankárok, akik a világ elzálogosítására törekednek, saját népük közé szórják a bolsevizmus ördögi, antidemokratikus propagandáját, segélyezve, vásárolva, megfélemlítve, hízelegve. Vannak ugyan nagyszerű és megjegyzésre érdemes kivételek, de az amerikai-angol-német gazdasági kombinációk arcukat a zsákmányra fordítja, melyet egy térden álló néptől várnak. Legfontosabb a bolsevik ügy támogatása, amelyet az amerikai-angol-német bankárok csoportja nyújt, akik magukat nemzetközi financírozóknak nevezik hogy méltósággal ruházzák föl és elrejtsék valódi szándékaikat és határaikat. Ennek a csoportnak a legfontosabb bankárja és szóvivője, aki Németországban született, úgy rendelkezett, hogy barátai és szövetségesei a szovjetek elismeréséért kell hogy dolgozzanak." (4) Gompers úr ezt mondja a továbbiakban: "A nemzetközi finánctőke bőven képviselve van a reményekben és az erkölcsi támogatásban, amely a brit munkáspártot támogatja és a forradalmi nemzetközi szocializmusban, melynek az tagja. Annak a pártnak száz százalékos szocializmusa belső ügyekben nem zavarja annak nemzetközi programját- sőt ideális a kozmopolita bankárok szemében." (5) Az idézett nevek néha nem azoké az egyéneké, akik saját érdekükben dolgoznak és akik a zsidóságot nem tartják felelősnek. Pitt Rivers úr "az Oroszországi forradalom jelentősége a világra nézve" c. könyvében határozottan állást foglal ebben a kérdésben, ezt mondja: "A nyugati zsidóság nem véletlenül állítja, hogy az Oroszországi zsidóság egészében keserűen ellenzi a bolsevizmust. Ebben az állításban sok igazság van, mert a neves bolsevikok, akik többségükben zsidók, nem tartoznak az ortodox zsidó egyházhoz, mégis lehetséges anélkül, hogy nyilvánosan az antiszemiták táborába álljunk, annak a nyilvánvaló ténynek a kimutatása, hogy a zsidóság, egészében, tudatosan vagy nem tudatosan, egy nemzetközi gazdaságért dolgozott, egy anyagi uralomért, amely, puritanizmussal társulva növekvő módon próbálkozott a nemzeti és lelki értékek megdöntésével, és azokat a gyárak és gazdaság csúnya és tompa gépezetével kívánták helyettesíteni. Az is tény, hogy a zsidóság egészében minden erejével azon fáradozott, hogy ledöntse az Oroszországi uralkodóházat, amelyet a legszörnyűbb ellenségnek tartott céljaik és üzleti szándékai elérésében. Ez igaz lehet, sőt az is, hogy a legtöbb zsidó nem szívesen fogadta a bolsevik rendszert, mégis az is igaz, hogy a teljes zsidóság a cári kormány elleni forradalommal szimpatizált. Lehetséges, hogy a most kormányzó hitehagyott felebarátaik túlteljesítették parancsaikat. Ez nyugtalanító, de nem változtat tényeken. Mindig is közreműködött olyan események támogatásában, amelyeket később szívből ellenzett, lehet hogy a vándor zsidónak ez az iránya. (6). Számos írójuk, mint Bernard Lazare, Alfred Nossig, Kadmi Kohen, leírták ezt a megegyezést a júdaizmus két sarka között, a nemzetközi zsidó kapitalista vagy kommunista formában. Ennél fogva szembetaláljuk magunkat ezzel a rejtéllyel, hogy hogyan magyarázzuk el általánosan a zsidót és a nagy zsidó financírozókat, akik szétszóródva mindenütt támogatják a szocializmust és bolsevizmust, amelyek rombolják azt a tőkét, amely egyik legjelentősebb erejük. A válasz lehet érthető vagy érthetetlen, de tény. Teljesen nyilvánvaló, hogy saját érdekükben tevékenykednek és naivitásunkon valószínűleg mosolyognak. Itt van, amit M. Georges Batault mondott a tárgyról:
"A kormányzási forma, amely a legkedvezőbb az osztályharcra, az a demagóg kormány, amely ugyanolyan előnyös a finánc intrikák számára és a forradalom számára. Ha ez a harc erőszakos formában kiszabadul, akkor a tömeg vezetői a királyok, de a pénz az Isten, a demagógok a csőcselék szeszélyeinek urai, de a financírozók a demagógok urai, és ezek végső soron az ország gazdagjai, a vidéki birtokosok, a telkek tulajdonosai, akik végső soron megfizetik a mozgalom költségeit.
Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy kétfajta kapitalista van, tulajdonosok, iparosok és mások, általában keresztények, és a nemzetközi financírozók, általában, de nem kizárólag zsidók. Míg az első kategória számára a társadalmi rendezetlenség végzetes, a másodiknak profitszerzésre nyújt lehetőséget. Szigorúan gazdasági szempontból tekintve a történelem katasztrofális eseményei, a háborúk vagy forradalmak sohasem jártak katasztrófákkal, a pénz manipulálói mindenből tudnak profitit csinálni, föltéve, ha jól vannak előre informálva. Biztos, hogy a zsidó, aki a föld felületén elosztva él, különösen előnyös helyzetben van ebből a szempontból. (8) Továbbá. személyes indíttatásaik is vannak a szocializmus támogatására. Egyikük, Weininger elmagyarázta nekünk, hogy miért olyan sok zsidó kommunista. Kommunizmus nemcsak nemzeti hit, de magában foglalja a tulajdon föladását, különösen a terület birtoklásának jogát, és mivel a zsidó, lévén nemzetközi, sohasem érdeklődött igazán a birtokszerzés iránt. Előnyben részesítik a pénzt, amely a hatalom eszköze. Pontosan ez történt Oroszországban: A birtokokat elkobozták az állam részére, tehát mondhatjuk, hogy a zsidó nyereségének javára, mivel valójában az állam zsidó, és ez minden szocialista országban így lesz a kiválasztott nép belső tulajdonságai miatt. Az úgynevezett proletár diktatúra valójában a zsidóság diktatúrája. Nem akarják megsemmisíteni a tőkét, de ők akarnak annak egyetlen ura lenni. A kollektivizmus nem népi mozgalom és önmagában semmit sem old meg, sőt a pusztítás egyik eszköze. Az igazgatók (néhány zsidó fanatikustól eltekintve, aki a világot eszével ítéli meg és nem a lelkével) jobban tudja mindenki másnál, hogy a rendszer működésképtelen: Már néhányszor megkísérelték a lehető legjobb körülmények között, és mindannyiszor gyorsan és teljesen megbukott. (9). Kizárólag vallási közösségekben működhet, akik föladtak minden érdeklődést világi dolgok iránt vagy nomádok körében, akik nyájaikkal nagy lakatlan területeken élnek. Messze van attól, hogy haladás legyen, inkább visszatérés a legprimitívebb szervezeti formákhoz. Lehetetlen, hogy egy modern nemzet, aki áttért a bolsevizmusra ne haljon éhhalált. Példáink vannak erre Oroszországban, amely a háború előtt Európa gabonatermelője volt, most pedig rendszeresen éhínségek színhelye, mióta a kommunizmust kiterjesztették a falvakra. Milyenek lennének a körülmények Angliában vagy Németországban? Azt mondták nekünk, hogy a szocializmus a kapitalizmus által elnyomott munkások forradalma, azaz azoké, akiknek semmijük sincs szemben azokkal, akik tulajdonosok. Ebben az összefüggésben hadd említsük meg mellékesen, hogy minden pénz inkább azoknak az oldalán van, akiknek nincs semmijük. A forradalom ellenes szervezeteket állandóan akadályozza működésükben, hogy nincs vagyonuk, míg a forradalmi szocialista pártoknak ezzel a nehézséggel nincs gondjuk, mert nyilvánvalóan határtalan mennyiségű pénzük van. A szocializmus továbbá nem népi mozgalom. A szocialista értelmiségi írhat az államosítás szépségeiről, a közös tulajdonban végzett munkáról anélkül, hogy valaha is reménye lenne személyes nyereségre, a forradalmár munkást mindebben semmi vonzót nem lát. Kérdezzük meg őt, hogy hogyan képzeli el a társadalmi átalakulást, és ő általában valami olyan módszer érdekében fog szót emelni, amelynek alapján valamit megszerezhet, amilye ma nincs. Nem akarja elkobozni a gazdag gépkocsiját az állam javára, hanem maga is akar egy ilyet. A forradalmár munkás tehát szívében nem szocialista hanem anarchista. Néhány esetben ez nem is természetellenes. Hogy az az ember, aki semmit sem élvez az élet jó dolgaiból, érthető módon ki akarja venni azokból a részét. Ami nem hihető, az az, hogy azt kívánja, hogy föladja annak a lehetőségét, hogy valaha is legyen valamije. (10). A kollektivizmus (szocializmus, bolsevizmus) tehát sem népi mozgalom, sem végcél önmagában, hanem a pusztítás elsőrangú eszköze. A cári önkényuralom volt az utolsó anyagi akadály (még marad egy erkölcsi gát Róma és általában a vallások alakjában), amelyek akadályozták a zsidó imperializmust abban, hogy meghódítsa a világot. Sok zsidók által írt bizonyítékunk van erre. Oroszország volt a világ egyetlen olyan országa, amelyben az uralkodó osztály ellenállást szervezett az általános júdaizmus ellen. Az állam élén egy diktátor állt akit a parlament nyomása nem ért el. A magas rangú tisztviselők gazdagok, függetlenek és vallási és politikai hagyományokkal voltak telítődve, hogy a zsidó tőke, néhány ritka kivételtől eltekintve hatástalan volt rájuk. Zsidókat nem vettek föl az állam irányítási és bírói hivatalokba valamint a hadseregbe. Az uralkodó osztály független volt a zsidó tőkétől, mert nagy birtokai és erdei voltak. Oroszországnak bőségesen volt gabonája, és aranyát folyamatosan bányászta a szibériai és urali bányáiban. Az állam fémtartaléka 4 milliárd márka értékű volt az uralkodó család együttes vagyona, a kolostorok és a magánbirtokok nélkül. Annak ellenére, hogy ipara viszonylag fejletlen volt, Oroszország képes volt arra, hogy önellátó módon éljen. Ezek a gazdasági föltételek lehetetlenné tették a nemzetközi zsidó tőke számára, hogy azokat az eszközöket vesse be, amelyek Nyugateurópában sikeresek voltak. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy Oroszország volt mindig a világ vallásainak és konzervatív alapelveinek otthona, hogy hadseregének segítségével minden komoly forradalmi mozgalmat szétzúzott, hogy megtiltotta a titkos politikai társaságok működését a területén, akkor megértjük, hogy a világ zsidósága miért vonult föl szinte kényszerűen azért, hogy megtámadja az orosz birodalmat. (11) Oroszország olyan akadály volt, amelyet a bolsevizmus legyőzött. A szovjet forradalomban, kezdetén a anarchia, a fosztogatás, a birtokok elvétele volt az Oroszországi oldal sajátos vonása. Az anarchia gyorsan helyet adott a zsidó szervezeteknek. Ma az oroszoknak nincs joguk arra, hogy bármit is mondjanak saját országukban. A zsidó bolsevikok gyorsan megsemmisítették a szláv anarchistákat rögtön uralmuk elején. Bakunyin harca Marx Károly ellen, az anarchia harca a kommunizmus ellen két más alapelv és két ellenkező faj harca volt: a szlávoké a júdaizmus ellen. Így megegyezhetünk Lokottyal, akit a cár uralma alatt elítéltek forradalmi tevékenységéért, hogy őt aligha lehet reakciós szelleme miatt elítélni. A bolsevizmus a zűrzavar és a rombolás jelképe mindenek előtt keresztényellenes és társadalomellenes elv. Ez a jelenlegi romboló irányvonal csak egy nemzeti és vallási csoport számára előnyös: a zsidóságnak. Az a tény, hogy a mai forradalmakban a zsidó a legaktívabb elem éppúgy mint a forradalmi szocializmusban, hogy magukénak tekintik más népek forradalmi erejét is, valójában önmagában független attól a kérdéstől, hogy tudjuk-e, hogy az a szervezett világzsidóságtól, a zsidó szabadkőművességtől vagy a zsidó nemzeti szolidaritás által létrehozott elemi forradalomtól és a zsidó bankárok kezében fölhalmozódott tőkétől jön-e. A küzdelem határozott formákat vesz föl. A forradalmár zsidóság uralma Oroszországban és a támogatás, melyet a a világ zsidósága nyújt a zsidó bolsevizmusnak világossá teszi a helyzetet, fölfedi a kártyákat és a kérdést úgy teszi föl, hogy itt a kereszténység harcol a zsidóság ellen, a nemzeti állam a nemzetközi ellen, azaz valójában a zsidó világuralom ellen. (12). Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy létezik a szocializmus ideológiája és az Oroszországban az fanatikus híveinek, Leninnek, Trockinak és társaiknak segítségével győzött. Hogy világosan megértsük a bolsevizmust, nem szabad szem elől vesztenünk a zsidó elme rendkívüli kevertségét: az egyik oldalon a fanatikus messiási idealizmus amely az emberiséget zsidó eszmék irányába akarja terelni, a másik oldalon a gyakorlati ítélőképesség, körültekintő és anyagias. Az első eredménye a nemzetközi szocializmus (13), a másodiké a jelenlegi gazdasági civilizáció, amelyben az arany a király. A fanatizmus a bolsevizmus magyarázata, a gyakorlati üzleti érzék elmagyarázza, hogy miért támogatta a zsidó pénzélet a bolsevizmust faji érdekekből, melynek végcélja a világ uralma. A dolog két oldala: a szocializmus képviseli az elveket, a pénzélet az anyagi részt. A következő sorokat egy magyar hölgy írta le a bolsevik uralom alatt, és ezek nagyon jól fejezik ki azoknak az érzéseit, akik ezeket a tragikus órákat átélték:
" Kevés a hasonlóság az elvont és határozatlan szláv, a robbanékony de hagyománytisztelő magyar és a meggondolt nehézkes német között. Mégis a bolsevizmus ugyanazt a hálót vonta mindhármójuk fölé ugyanazokkal az eszközökkel és ugyanazokkal a jegyekkel. A három faj temperamentuma a legkevésbé sem mutatkozik meg azokban a szörnyű eszmékben, amelyeket azonos mentalitású emberek valósítottak meg Moszkvában, Budapesten és Münchenben. A pusztulás elején Oroszországban Kerenszkij volt először a központ, utána jött Trocki és árnyékában Lenin figyelt. Amikor Magyarország ájult volt a vérveszteségtől, Kunfi, Jászi és Pogány vártak Károlyi háta mögött, és utánuk Kun Béla és csapata jött.
De a bolsevik forradalom jelentősége mélyebb. Minden forradalom uralkodó eszméje 1789 óta a mai napig a civilizáció megsemmisítése. A világforradalom végső célja nem szocializmus vagy kommunizmus, nem változtatja meg a jelenlegi gazdasági rendszert, nem az anyagi értelemben vett elpusztítása a civilizációnak. Az a forradalom, melyet vezetői hoztak létre erkölcsi és eszmei, eszmék anarchiája, amelynek során a 19 évszázad során fölépített elveket le kell rombolni, a hagyományokat lábbal tiporni és mindenek előtt a keresztény eszmét kell eltörölni. (15) A világ két eszmerendszere: a keresztény és a zsidó közötti küzdelem. Moszkva belső elve úgy tűnik az, hogy a húsz évszázadon keresztül, amikor az emberiség Krisztus tanait követte, a rossz úton járt. Most legfőbb ideje van annak, hogy kijavítsuk ezt az irányt egy új erkölcsi kódex megalkotásával, egy új civilizáció megalkotásával, amely teljesen más alapokon nyugszik. És úgy tűnik, hogy ez az eszme az, amelyet a kommunista vezetők akartak jelképezni, amikor néhány hónappal ezelőtt azt javasolták, hogy állítsanak Moszkvában szobrot Iszkariot Júdásnak, Júdásnak, ennek a nagy és félreismert embernek, aki fölakasztotta magát, nem amiatt, ahogy sokan ostobán föltételezik, mert lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy eladta mesterét, hanem amiatt, mert a szegény embernek kétségbeesett arra a gondolatra, hogy milyen árat fog az emberiség fizetni akkor, ha ezt a hibás utat követi. (16). Itt a kommunista párt egy körlevele, amely illusztrálja ezt a pontot. "Határozatainkban határozottan kinyilatkoztattuk, hogy a vallás a magánszemély ügye. De amíg a megalkuvók úgy gondolták, hogy az állam ölbe tett kézzel várakozik, a marxi forradalom fölismeri az állam kötelességét arra, hogy a leghatározottabb harcot vezesse a vallás ellen az ideológiai behatás eszközeivel a proletár tömegekre. " Az Isten elleni tüzes határozottsággal és vérszomjas dühhel vezetett harcban a leglealázóbb eszközöket alkalmazták, olyanokat mint a fiatalok rendszeres demoralizálását, amikor az iskolákban a legalacsonyabb rendű nemi ösztönöket oktatták. Emellett a család szervezett tönkretételének eszköze a házasság eltörlése és a nők közös tulajdonná nyilvánítása volt, melyhez hozzájárult az orosz papság lemészárlása, a templomok átalakítása táncpalotákká és kabarékká. A vallás szellemi megosztását az élő egyház létrehozása segítette. Ennek a komor tragédiának időnként komikus közjátékai voltak. 1923-ban Trocki és Lunacsarszki elnököltek egy gyűlésen, amelyet a kommunista párt propaganda osztálya szervezett és melynek célja Isten elítélése volt. A Vörös Hadsereg ötezer katonája is jelen volt. A vádlottat bűnösnek találták különféle aljas tettek elkövetésében és amiatt, hogy olyan arcátlan volt, hogy nem jelent meg a tárgyaláson, és távollétében elítélték. (17). Bolsevizmus annak a forradalmi tervnek az alkalmazása Oroszországra, melyet a világban 1798 óta fejlesztenek. Alapelve ugyanaz. Alapgondolata ugyanaz, mi csak a mai romboló szakaszáig követtük. Különféle formákat vehet föl az országoktól és a körülményektől függően. Bolsevizmus az Oroszországi formája, azaz precízebben az a forma, melyet Oroszországra alkalmaztak, mert csak Oroszország jutott oda, hogy ott megtörténhetett annak uralomra jutása, és az oroszok szenvednek miatta. Most hogy elkezdjük világosabban látni, hogy mi történt abban a szerencsétlen országban, a következő kivonatban szereplő jóslat mind hatásosabb lesz. Ez Copin-Albancelli 1909-ben kiadott könyvéből származik: "La conjuration juive contre les peuples." (Zsidó szellemidézés a népek ellen - a fordító). Egy világszerte szervezett terv létezik, amelyről sokat lehetett hallani az utóbbi években, melynek érdekében a tömegekben propagandát csináltak, és amelynek irányában uralkodóink tolnak minket fokozatosan és öntudatlanul. A szocialista és kollektivista szervezetről van szó. Ez van a zsidó faj jellemével, adottságaival és akciós lehetőségeivel a legjobban összhangban. Ez viseli az új uralkodó nép aláírását és védjegyét. Ezt rakják a keresztény világra, mert ennek segítségével tudják azt uralni. Nem katonai vagy politikai jellegével, hanem gazdasági ipari és kereskedelmi jellegével kíván a zsidóság uralkodni. Legalábbis egy ideig olyan keveset mutatkozik, amennyire csak lehetséges. A zsidók biztosították maguknak a gazdasági ipari és kereskedelmi világot az Egyesült Részvénytársaság segítségével, mely lehetővé teszi azt is, hogy elrejtsék mérhetetlen gazdagságukat. Az egész keresztény világot föl fogják azzal ruházni, amit Franciaországban alapítottak, az Egyesült Részvénytársasággal a népek kizsákmányolására, amit köztársaságnak neveznek, és aminek segítségével el tudják rejteni királyságukat. Az általános köztársaság felé haladunk, mert csak ennek segítségével lehet a zsidó gazdasági ipari és kereskedelmi királyságot megalapítani. De a köztársasági álarc alatt ez a királyság végtelenül önkényesebb lesz mint bármely másik. Pontosan ugyanolyan lesz, mint amilyet az ember az állatok fölött hozott létre. A zsidó faj fogja azt fönntartani fölöttünk a mi érdekünkben. Egy jól szervezett és gondosan kiválasztott rendőrségen fog alapulni, amelyet olyan jól fognak fizetni, hogy az mindenre képes lesz, éppen úgy, mint a köztársasági elnökök, akik fizetése 1.2 millió frank lesz és akiket azért választanak ki erre a föladatra, mert hajlandóak mindent aláírni. Az egyik oldalon áll a rendőrség és a munkások, a másikon a mérnökök, igazgatók és az ügyintézők. A munkások mind nemzsidók. Ezzel szemben a mérnökök, igazgatók és az ügyintézők zsidók - nem mondjuk azt, hogy a zsidók és barátaik, azt mondjuk, a zsidók. Mert a zsidóknak akkor nem lesznek barátaik, és akkor százszorosan igaz lesz az, hogy csak azokban bíznak meg, akik a fajhoz tartoznak. Ez mind lehetetlennek tűnhet számunkra, mégis a világ legtermészetesebb módján fog megvalósulni, mert mindent olyan titokban készítenek elő, mint a forradalmat. A világ legtermészetesebb módján, mondjuk, abban az értelemben, hogy mindig szükség lesz mérnökökre, igazgatókra és az ügyintézőkre, így az emberi csorda így dolgozhat és élhet, továbbá a világ újraszervezését, amit mi szervezetlenségnek nevezünk, nem vihetik azok véghez, akik addig mindenütt pénzt gyűjtöttek. Emiatt az előnyös helyzet miatt, amelyet mi megengedünk, hogy előálljon az ő javukra, a zsidó egyedül lesz abban a helyzetben, hogy mindent irányítson. Az emberek csoportjai a keréknél állnak amikor a dolgok így állnak és együttműködnek az államhatalom minden más részének megsemmisítésében addig, amíg azt hiszik, hogy ez az állam, amely mindent birtokol, az övék. Folyamatosan dolgoznak saját szolgasorba taszításukon addig a napig, amíg a zsidók azt mondják nekik: 'Elnézést kérünk. Ti nem értettétek meg a dolgot. A mindent birtokló állam nem a tiétek, hanem a miénk.' Akkor az emberek ellent akarnak állni. De akkor már túl késő lesz, mert minden erkölcsi erő megszűnt, és minden anyagi erő megtört ugyanazon okból. A juhok nem állnak ellent a terelő kutyának, amely arra van kitanítva, hogy őrizze őket és erős állkapcsa van. A munkásosztály csak meg tudná tagadni a munkát. A zsidó azonban nem olyan ügyefogyott, hogy ezt ne látná előre. Előre intézkednek maguk és őrkutyáik védelmében. Éhínség fogja megtörni az ellenállást. Ha szükség lesz rá, nem lesz gátlásuk, hogy odadobják a fegyvertelen zendülőket legyőzhetetlen rendőrségüknek, akiknek a legmodernebb fegyvereik vannak a fegyvertelen tömeggel szemben. Már láttuk a legyőzhetetlen rendőrség terrorját a tömeggel szemben. Franciaország megismerte és nem felejtette el a szabadkőműves terrort. Tudni fogja, és vele együtt a világ is meg fogja ismerni a zsidó terror szabályait." (18) Itt van néhány részlet az Oroszországi terrorról: Először is annak alapgondolatai. A Vörös Terror első célkitűzése az orosz értelmiség megsemmisítése volt. A rendkívüli bizottságok nem jogi szervezetek voltak, hanem a "kegyetlen megsemmisítés" eszközei a kommunista központi bizottság kifejezése szerint. A rendkívüli bizottság nem "nyomozóbizottság", nem igazságszolgáltatási intézmény, nem bíróság, döntéseit saját hatáskörében maga hozza. A harc eszköze amely a polgárháború belső frontján dolgozik. Nem ítélkezik az ellenség fölött de kivégzi azt. Nem bocsát meg azoknak, akik barikád másik oldalán álltak hanem felmorzsolja őket. Nem nehéz elképzelni, hogy hogy működik ez a kegyetlen megsemmisítés hogyan működik a valóságban, amikor a törvényesség szigora helyett a forradalmi gyakorlat és lelkiismeret uralkodik. A lelkiismeret szubjektív és a gyakorlat helyet ad a szakértők örömének és szeszélyeinek. "Nem harcolunk bizonyos egyének ellen" - írja Latsis (19) az 1918 novemberi vörös terrorról. "Mi kivégezzük a polgárságot mint osztályt. Ne keresd írásokban a bizonyítékot arra, hogy mit vétett a vádlott személy szavakban és tettekben a szovjetek hatalma ellen. Az első kérdés, amit fel kell tenned neki az az, hogy melyik osztályhoz tartozik, mi a származása, iskolai végzettsége, gyakorlata és hivatása." (20). Valóban, a kommunizmus léte csak általános terrorral lehetséges, és végeredményben a munkás és paraszti osztály ugyanannyit szenvedett, mint a többi osztály. Ha egyszer elindult a tömeggyilkosságok útján, a megsemmisítés véletlenszerű sorrendben történt hogy a kommunista uralmat az általános terror eszközével tartsa fönn. Az egyik szovjet vezető, aki legalább a nyíltság erényével rendelkezik, ezt merte írni: "Igen, Oroszország biztosan halódik. Sehol sincs, sohasem létezett egy társadalmi osztály sem, melynek élete nehezebb lett volna mint a mi szovjet paradicsomunkban... Olyan kísérleteket hajtunk végre élő emberi testeken - ördögieket - amelyeket az első évfolyamos egyetemi hallgató végez az anatómiai osztályon levő csavargó holttestén. Olvasd el két alaptörvényünket gondosan. Ott nyíltan le van írva, hogy sem a Szovjetúnió, sem annak részei nem érdekelnek minket, hanem a harc a világ tőkéje ellen és az általános forradalom, amelynek érdekében mi mindig mindent föláldoztunk, amelyért föláldozzuk az országot és sajátmagunkat (Természetesen az áldozat nem tesz túl Zinovjeff áldozatán). Itt, országunkban korlátlan urak vagyunk és senkitől sem félünk. Az országot háborúk, betegség, halál és éhínség sújtották (ez veszélyes de nagyszerű eszköz), a legcsekélyebben sem mer senki tiltakozni, mert attól fél, hogy a cseka és a hadsereg fenyegető kezébe kerül. Néha magunk is csodálkozunk végtelen türelmén, amely olyan ismert lett. Biztosak lehetünk abban, hogy egész Oroszországban egyetlen család sincs, ahol valamilyen módon ne öltük volna meg az apát, az anyát a fivért, a lányt, a fiút, egy közeli rokont vagy barátot. Így érthető, hogy Felix (Dzserzsindszki) kíséret nélkül sétál Moszkvában éjjel is. Ha kifogásoljuk ezeket a sétákat, megelégedetten és megvetően nevetve azt mondja: 'Micsoda' sohasem mernék, pszakrerek'- és igaza van. Nem merik. Milyen furcsa ország! " (21). Minden száraz statisztikánál jobban adja vissza egy özvegy leírása azt, hogy folytak le a tömeggyilkosságok. Amikor Rohrberg, a kihallgatási csoport Kievbe érkezett, miután az önkéntes hadsereg elfoglalta azt 1919 augusztusában, a cseka kivégzési helységét a következő állapotban találta: "A nagy garázst (a cseka kievi kivégzési osztályának a helysége) elárasztotta a vér. Ez a vér már nem volt folyékony. és néhány inch (1 inch= 2.54 cm)-es réteget alkotott. Borzalmas keveréke volt vérnek, agyvelőnek, koponyadaraboknak, hajcsomóknak és más emberi maradványoknak. A falakon lövések ezreinek lyukai voltak láthatóak, és vérrel voltak befecskendezve. Agyvelődarabok és fejbőrrészek ragadtak rá. Egy huszonöt centiméter széles, huszonöt centiméter mély és tíz méter hosszú árok vezetett a garázs közepéből egy földalatti csatornába. Ez az árok teljes hosszában a tetejéig tele volt vérrel. Általában ahogy megtörtént a tömeggyilkosság, a testeket teherautókkal vitték ki a városból és a mellett az árok mellett temették el őket, amelyről beszéltünk. A kert egyik sarkában találtunk egy másik árkot amely régebbi volt és körülbelül nyolcvan test volt benne. Itt a testeken a legkülönfélébb leírhatatlan és elképzelhetetlen kegyetlenkedések és csonkítások nyomai voltak láthatók. Néhány testet kibeleztek, másoknál levágták a végtagokat, néhányat szó szerint darabokra vágtak. Néhánynak kiszedték a szemét, és a fejek arcok, nyak és test mély sebekkel volt borítva. Találtunk továbbá egy testet, amelynél éket nyomtak a mellkasba. A sír egyik sarkában bizonyos mennyiségű kart és lábat találtunk. (22)"
Nincsenek pontos adataink ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni az áldozatok teljes számát, az rendelkezésre álló adatok meghaladják a képzelőerőt. Sarolea professzor az 1923. november 7-i Scotchman-ban a következő adatokat hozta nyilvánosságra: (23).
Gyenyikin vizsgálóbizottsága, amely a bolsevik bűntetteket vizsgálta 1918- 1919 között, a vörös terror egymillió hétszázezer áldozatáról adott ki jelentést. Máshol Ev. Komnin Roulban 1923 augusztus 3-én egy elméleti számítást jelentetett meg: "1920 telén a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége 52 kormányból állt 52 különleges csoporttal (cseka), 52 külön osztályt és 52 forradalmi bíróságot. Továbbá számtalan "eszte-cseka" létezett, csekák a szállítási rendszerek számára, csekák a vasutaknak, bíróságok a belső biztonság csoportjai számára, repülő bíróságokat küldtek tömeggyilkosságokra. A kínzókamrák jegyzékéhez hozzá kell adni a különleges osztályokat, 16 hadseregbeli és hadosztályi bíróságot. Összességében ezer kínzókamrára kell gondolnunk, és ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben a helyi irányítás alatt is álltak csekák, akkor többre. Azóta a szovjet kormányok száma megnőtt: Szibériát, a Krímet, a Távolkeletet is meghódították. A csekák száma mértani arányban nőtt. Közvetlen adatok szerint (1920-ban a terror nem csökkent és a tárgyról nem csökkent az információ) lehető volt a napi átlag beszerzése minden bíróságra. A kivégzési görbe egytől ötvenig megy (az utóbbi a nagyobb központokra állt) és ma a vörös hadsereg kb. száz területet foglalt el. A terror válságai periodikusak voltak, aztán csökkentek, úgy hogy lehetséges a (szerény) 5 áldozat átlagos becsülése, amelyet ha az ezer bíróság számával megszorozzuk, ötezret ad és évente kb. másfél milliót!" (24) Ha ez a becslés hihetetlennek tűnik, ez a három különféle statisztikai becslés kellően egyező eredményt ad és biztosan az igazságra alapulnak. A vörös terror olyan elterjedt lett, hogy itt lehetetlen a cseka minden módszerét részletesen leírni (25), amelyet az ellenállás letörésére alkalmaztak. A legfontosabb az volt, hogy minden társadalmi osztályból túszokat szedtek. Ezeket minden bolsevik ellenes mozgalom (forradalmak, a fehér hadsereg, sztrájk, ha egy falu visszautasította, hogy a termést beszolgáltassa, ...) esetén rögtön kivégezték. Így például a zsidó Ouritzky, Petrográd különleges bizottságának tagja kivégzésekor néhány ezer túszt végeztek ki, és a szerencsétlen kivégzett férfiak és nők közül sokat megkínoztak büntetésként hidegvérű kegyetlenséggel a cseka börtöneiben. Így előttem fényképek vannak, melyeket Harkovban vettek föl a szövetséges küldöttség jelenlétében közvetlenül azután, hogy a vörösök elhagyták a várost. Egy sor kísérteties kép látható: Három munkás teteme, akiket túszként tartottak egy sztrájkoló gyárból. Az egyik szemét kiégették, ajkát és orrát levágták, a másik kettőnek a kezeit vágták le. S. Afaniasouk és P. Prokpovitch kisbirtokosok túszokat megskalpolták, S. Afaniasouk teste égési helyekkel van tele, melyeket egy fehéren izzó kardpenge okozott. M. Bobroff katonatiszt nyelvét kivágták, egyik kezét levágták, és bal lábáról lehúzták a bőrt. Néhány áldozat kezéről a bőrt fémfésűvel húzták le. Ez a baljóslatú eredmény a harkovi különleges bizottság börtöncelláinak vizsgálata után került napfényre. Pontiafa, egy nyugalmazott tábornok, túsz, jobb kezéről lehúzták a bőrt és levágták nemi szerveit. A csonkított testű női túszok: S. Ivanovna, egy szövetüzlet tulajdonosa, Mme A. L. Carolshaja, egy tábornok felesége, Mme Khlopova, birtokosnő. Mellüket fölvágták és kiürítették, nemi szerveiket megégették és azokon szénnyomok voltak láthatók. A paraszt túszok, Bondarenko, Pookhikle, Sevenetry, és Sidorfchouk arca brutálisan meg volt csonkítva, nemi szerveiket kínai kínzók kezelték európai orvosok számára ismeretlen módon, akik véleménye szerint az áldozatok haláltusája borzalmas lehetett. Lehetetlen minden kegyetlenséget elsorolni, amely a vörös terrorhoz fűződik. Egy kötet nem lenne ehhez elég. Például a harkovi cseka, amely Saenkoban működött, arra volt specializálva, hogy megskalpolta áldozatait és kezükről úgy húzta le a bőrt, mint egy kesztyűt. Voronyezsben az áldozatokat meztelenül zárták be egy hordóba, amelybe szögek voltak verve és aztán görgették a hordót. Homlokukra egy vörösen izzó vassal ötágú csillagot égettek. Tsaritsinban és Kamishinban elfűrészelték csontjaikat. Kievben az áldozatot egy ládába tették amelyben bomló hullák voltak. Miután feje fölött lövéseket adtak le, azt mondták neki kínzói, hogy élve fogják elégetni. Eltemették a ládát, majd fél óra múlva folytatták az áldozat kihallgatását. Ezt a jelenetet néhányszor megismételték. Nem meglepő, hogy sok áldozat megőrült. (26). Emlékezzünk vissza arra, hogy 1918 július 17-én Jekatyerinburgban a cseka parancsára ( A parancsot a zsidó Sverdloff adta ki Moszkvában) a kivégzési csoport, melyet a zsidó Yourowsky vezetett, kivégezte vagy agyonlövéssel vagy lekaszabolással a cárt, a cárnőt, a nagyhercegeket, Dr. Botkint, a férfi szolgálat, a női szolgákat, a szakácsot és a kutyát. Az uralkodó család többi tagjait, akik legközelebb álltak a trónhoz, a következő éjszaka végezték ki. Mihajlovics, és Konstantinovics nagyhercegeket, Vladimir Paleyt, Elisabeth Feodorvna nagyhercegnőt egy forrásba dobták Alalaievskben, Szibériában. Michael Alexandrovitch nagyherceget Permben lakosztályában ölték meg. (27). Dosztojevszkijnak nem volt igaza, amikor ezt mondta: "Néha furcsa gondolatom van. Mi lenne, ha Oroszországban három millió zsidó helyett, akik ma élnek ott, három millió orosz lakna és nyolcvan millió zsidó? Mi történne az oroszokkal a zsidók között, hogy bánnának velük? Egyenrangú személyként kezelnék őket? Szabad lenne nekik nyíltan imádkozni? Nem taszítanák őket egyszerűen rabszolgasorba vagy annál is rosszabb: nem húznák le egyszerűen a bőrt róluk? Nem gyilkolnák-e meg őket tömegesen, amíg teljesen el nem pusztítanák őket, ahogyan ezt az ókorban tették őstörténetük idején?" Mi történik ma Oroszországban? A jelenlegi helyzet a következő: A bolsevizmus, a pusztítás megbízottja teljesítette föladatát. Erőszakos volta miatt nem tarthat örökké. Eljött az az idő, amikor folyamatosan átlép egy kormány alakjába, mint a Francia Köztársaság, a legkényelmesebb formája annak, hogy eltakarja igazi urait, lehetővé teszi a zsidóságnak, hogy uralmát megszilárdítsa Oroszországban, amelyet a bolsevizmus segítségével vívott ki az orosz nép fölött. Sajnos a szovjet vezetők, talán túlteljesítve a parancsokat, túl messzire mentek és ez arra kényszerítette őket, hogy bizonyos mértékben belátást engedjenek kártyáikba. Az emberek kezdik észrevenni, hogy a világforradalom részben mesterséges volt, egy alapvetően zsidó vezetésű összeesküvés eredménye. Oroszországban a kommunizmust a terror tartja életben. Ahogy fölenged a terror, pogromok várhatóak. Következésképpen a világ zsidósága és a szabadkőműves kormányok (mint pl. Franciaország) úgy tesznek, mintha szidnák a bolsevizmust elítélve annak népszerűtlen túlkapásait, de valójában támogatják azt és addig erősítik, amíg megtalálják azokat az eszközöket, amelyek átültetik azt egy tartósabb formába. Ha ma elesne, a reakció arra olyan lenne, hogy kétséges, hogy a zsidó szabadkőművesség teljes ereje elég lenne-e arra, hogy megakadályozza a nemzeti és vallásos Oroszország újraéledését, amelyet egy abszolutisztikus uralkodó vezet. A zsidó szabadkőművesség számára ez katasztrófát jelentene, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy elkerülje ezt, mert akkor megtanulná a világ, hogy milyen borzalmas volt valójában a bolsevizmus. A világforradalom igazi alkotói és céljaik először kerülnének napfényre és vége lenne a demokratikus, szocialista és más illúzióknak. Oroszország attól fogva tilos lenne a szabadkőműveseknek, zsidóknak és nemzetközi forradalmároknak, és természeti kincseinél fogva képes lenne önellátásra anélkül, hogy a zsidó financírozók közreműködésére, a világ forradalomellenes erőinek a pillére lenne. Ezek pedig, ahelyett hogy vakon harcolnának egy láthatatlan, területen kívüli ellenség ellen, tudnák, hogy kit kell megtámadni. Ez kétségkívül a világ általános új irányvonalának a kezdetét jelentené, hogy eltávolodjunk az 1789-ben kezdődött forradalmi lejtőtől. Önkéntelenül föltevődik a kérdés: Miért engedi meg a civilizált világ, hogy ilyen állapotok uralkodjanak a föld egy hatodán? Ha Oroszországban még monarchia lenne, akkor senki sem fogadná el ezeket az állapotokat. Dörgő kérdések lennének a föld parlamentjeiben, az emberi jogok bizottságainak tagjai tüzesen tiltakoznának, a méltatlankodó újságokban cikkek jelennének meg, és minden társadalmi osztály gyorsan és egyhangúlag egyetértene abban, hogy nemzeti, gazdasági, diplomáciai és katonai intézkedések egész sorát kell foganatosítani azért, hogy megszüntessük ezt a förtelmet. De a mai demokrácia sokkal kevésbé aggódik emiatt, mint Macdonald náthája vagy Carpentier betört orra miatt. Noha a nyugati polgárság tökéletesen tudja, hogy a Szovjethatalom engesztelhetetlen ellensége, amellyel nem lehet megegyezni, és amely nem is szükséges, mert gazdaságilag Oroszország csak egy hulla, ennek ellenére a polgárság flörtje a Kominternnel még tart és hosszú románcnak néz ki. Erre a kérdésre csak egy válasz van, hogy Nyugateurópában a nemzetközi zsidóság (28) olyan keményen tartja kezét a politikai hatalmon, mint ahogy a zsidó kommunisták Oroszországot tartják kezükben, és minden emberileg lehetőt megtesz, hogy késleltesse azt a napot, amikor az utóbbi elesik. (29)
Irodalom:
1. The Ideals of Bolshevism, Jewish World, 10th January 1929, no 2912.
A ZSIDÓK ÉS SZOCIALIZMUS Hosszasan időztünk a bolsevizmusnál, mert ez a zsidók forradalmi akcióit napfényre hozta. Részvételük benne teljesen nyilvánvaló volt az erőszakos forradalom folyamán, de noha nem annyira látható, ők a forradalmi szocializmus minden formájának igazgatói mindenütt a világon. Ami a zsidókat illeti, szerepük a világ szocializmusában olyan fontos, hogy lehetetlen azt szó nélkül hagyni. Nem elegendő a 19. és 20.század nagy zsidó forradalmárainak nevét emlékezetünkbe idézni, mint Karl Marx, Lassalle, Kurt Eisner, Béla Kuhn, Trocki, Leon Blum nevét, de a modern szocializmus elméletének alkotóit is meg kell említenünk ezzel egy időben? Ha nem lehetséges a bolsevizmust teljes egészében zsidó alkotásként deklarálnunk, az mindenképpen igaz, hogy a maximalista mozgalom néhány vezetője zsidó és ezek valóban jelentős szerepet játszottak a mozgalomban. A zsidó irányzatok a kommunizmus irányában, eltekintve az anyagi együttműködéstől a pártszervezetekkel, milyen erős igazolást találnak abban a mély elutasításban, amelyet Henry Heine, a nagy zsidó költő érzett a római joggal szemben. A szubjektív okokat, az érzelmi okokat, melyek Aquiba Rabbi és Bar Kochba felkelését okozták Kr.e. 70-ben a Pax Romana és a Jus Romanum ellen (Római béke és római jog), a 19. századnak az a zsidója is megértette és szubjektíven és szenvedélyesen érezte azt, aki fajával nem tartott fent kapcsolatot. A zsidó forradalmárok és a zsidó kommunisták, akik a magántulajdon elvét támadják, amely Justiniánus, Ulpián és mások polgári törvénykönyvének alapja, nem tesznek mást mint őseik, akik ellenálltak Vespasiannak és Titusznak. Valójában halott, aki beszél! (1) Zsidók voltak a szocializmus alkotói. A kollektivista eszme nagy prófétája és megalapítója, Marx Károly zsidó volt, akinek eredeti neve Mordechai volt. A jelenlegi mozgalom vezetői zsidók , anyagi eszközeit zsidók adják, amely talán elmagyarázza a határtalan anyagi forrásokat, melyek a szocialisták rendelkezésére állnak. Franciaországban a Humanité újságot zsidó pénzen alapították. Ez azonos a szocialista újságok nagy részénél világszerte. Angliában a zsidó befolyás a szocializmus kevésbé szélsőséges formáinál nem kevésbé nyilvánvaló. Ha a Munkáspárt szilárdan németbarát, és amellett zsidóbarát is. (2) Továbbá ha a zsidó befolyásról van szó a szocializmusban, akkor senki sem határozottabb a zsidóság eszmei vezetőinél. Alfred Nossig úr szóról szóra ezt mondja könyvében "Le Judaisme integral", (Egységes zsidóság): 68. Szocializmus és a mózesi hit olyan programok, amelyek egyáltalán nem mondanak ellent egymásnak. Ellenkezőleg, a két elv alapvető gondolatai között megdöbbentő egyetértés van. A zsidó nacionalizmusnak nem kell félnie a szocializmustól mint veszélytől, amely alapelvét veszélyeztet, és a zsidó szocializmusnak sem jelent a mózesi hit veszélyt. A két párhuzamos elv ugyanazon az úton fog megvalósulni. 71. A tények vizsgálata során cáfolhatatlanul fölbukkan, hogy nemcsak a modern zsidó működött meghatározó módon a szocializmus kialakításában közre, hanem már ősei megalapították a mózesi rendszert... vagy másképpen mondva a mózesi rendszer szocializmus, amelyet az utópiáktól, a kommunizmus terrorjától és a kereszténység aszkézisétől megszabadítottak. A mozaik kód mint szabály vagy mint törvény tudatosan vagy tudat alatt befolyásolta az idők során az embereket. 74. A modern szocialista mozgalom nagy részben zsidók munkája. A zsidó nyomta bele elméjének pecsétjét. Szintén a zsidók vannak az újonnan megalakult szocialista köztársaságok kormányában többségben, noha a zsidó szocialista vezetők elidegenedtek a júdaizmustól. Ennek ellenére szerepük nemcsak tőlük függött. Szerepükben önkéntelenül is a mózesi alapelv faji kulturális rendszere működött, a régi apostoli emberek vére élt tovább agyukban és társadalmi temperamentumukban. Korunk szocializmusa a mózesi tanítás megvalósulásának első lépcsőfoka, annak a jövőnek a megvalósulása, melyet prófétáink jósoltak meg a világnak. (1). 79. Amikor megalakul a Nemzetek Ligája és annak seregei hatásosan fogják a gyenge fajokat védeni, akkor mi is remélhetjük, hogy a zsidók akadály nélkül kifejleszthetik nemzeti államukat Palesztínában, és a Nemzetek Ligája át lesz hatva a szocializmus eszméjétől, és így segíti elő, hogy nemzetközi és nemzeti igényeinknek ténylegesen birtokába jussunk. Ezért minden zsidó csoportnak, Cionistáknak vagy a diaszpóra szakértőinek létfontosságú érdeke a szocializmus győzelme. Alapvetően támogatniuk kell, nemcsak azért mert azonos a mózesi elvvel, hanem taktikai okokból is. 87. A zsidó szocialistát megfeddik amiatt, mert nemcsak a kollektivista pártnak vezető eleme, hanem a kommunista terroristák pártjának is. Ezt minden zsidónak sajnálnia kell, mert ha igazi hívei a mózesi hitnek, akkor nem élnek terrorisztikus eszközökkel. Ennek két oka van: A zsidó terroristák elidegenedtek a mózesi eszmétől és mert tatár és kozák vér keveredik bennük. Ez nem akadályozta meg a zsidó faj hittagadóit abban, hogy rajongjanak a szocialista eszméért, de vad és kegyetlen elvekkel oltotta be őket. Láttuk tehát, hogy a zsidó faj a modern forradalmakban alapvető szerepet játszott, a bolsevizmusban, a szocializmusban, stb. Vizsgáljuk most meg a zsidó befolyást a világban általában és az emberi tevékenység különféle területein. Irodalom: 1. KADMI KOHEN Nomades. F. Alcan, Paris, 1929.1'. 26. 2. Webster, Secret Societies, p. 387. ZSIDÓ BEFOLYÁS A VILÁGON A zsidók tevékenysége a világon mindenütt szándékosan vagy önkéntelenül forradalmi irányba mozog, a keresztény civilizáció megsemmisítése irányában. A zsidó nép két pólusa - alul a szocialista és bolsevista forradalmárok, a tetején a nagytőke - mind ugyanabba az irányba haladnak. Azt mondtam, szándékosan vagy önkéntelenül, mert valóban lényeges különbség van a két létezési elv között, amely a földi élet rendkívüli értékében hisz (Isten királysága a földön), és amelyik a halál utáni életben hisz és reménykedik, és a keresztény alapelv, amely ennek ellenkezőjén alapul. Attól függetlenül hogy elfogadjuk vagy elvetjük-e a zsidó világ összeesküvés elvét, tény az, hogy 1789 óta a zsidó eszme fölülkerekedik a keresztény eszmén, amely addig uralkodó volt, és az abból következő általános materializmus logikus módon hozza magával az ateizmust, a szocializmust és az általános anarchiát, amely alatt szenvedünk. A zsidó kérdés tehát elsősorban civilizációnk és kultúránk védelme, a világ arca változásának a kérdése. Ha mi árják nem is vagyunk tisztában vele, fajunk idealizmusa, amely lelkes társunk volt a századokon át, amely minden szépet, nemeset, őszintét, hűséget, jogot, kötelességet, bizalmat, mindezt ellenállhatatlanul pusztítja a zsidóság cinikus és gátlástalan materializmusa, melynek kifejezése a zsidó-szabadkőműves ateista köztársaság. A zsidó eszme propagálása romboló számunkra. A zsidóság fegyvere az arany és a sajtó arra, hogy eszméit továbbterjessze és átültesse a gyakorlatba. Ezek segítségével irányít mindent és együttműködik mindennel, ami a közvéleményt alakítja és mindennel, aminek forradalmi hatása van a világon: A szabadkőművesség, a szocializmus, a kommunizmus, a teozófia, a színház, a mozi, a hírügynökségek, a drót nélküli hírközlés, az oktatás, stb. A legtöbb kormányra erős hatással van, vagy közvetve a szabadkőművességen át, vagy közvetlenül kiválasztott zsidó állampolgárok által, akik az állam vezetőit és a befolyásos politikusokat körülveszik, ahogy azt a békekonferencián levő túlsúlyuk is mutatta. A következőkben precizírozzuk ezeket a gondolatokat. A ZSIDÓK ÉS A GAZDASÁGI ÉLET A zsidó gazdasági és pénzügyi tehetség közismert, szükségtelen róla itt beszélnünk (1). A modern üzleti módszerek megalapítói zsidók, Jelenleg a pénzügyek királyai. Minden országban, ahol döntő a befolyásuk, élénk gazdasági tevékenység folyik, de mi ennek az anyagi előnynek az ára! Senkinek sincs joga arra, hogy gazdasági sikerüket csepülje, de ha a módszereket megvizsgáljuk, melyek segítségével azt elérik, és elsősorban azt, hogy mire használják gazdasági erejüket. Az arany a hatalom eszköze, mely jó ügyet szolgálhat, vagy rosszat. Ők mind máig úgy használták azt, hogy hasznos legyen a zsidó fajnak, de mindenki másnak káros, és éppen ez a probléma. Gazdasági befolyásuk ránk nyugati keresztényekre három módon hat: A világon elterjed a zsidó aranyközpontú életszemlélet. A módszerek elterjednek, ahogy ők szerezik meg aranyukat. Annak kihatásain keresztül ahogy aranyukat fölhasználják. A zsidó mentalitásnak az aranyat illetően vallási alapja van, mert a zsidó vallás alapvető tulajdonsága az, hogy idegen neki a másvilág és a vallás kizárólagosan és alapvetően világi. (2). Csak ebben a világban lehet részük jóban vagy rosszban. Ha Isten valakit meg akar jutalmazni vagy meg akar büntetni, azt csak az ember élete során teheti meg. Ebből következik, hogy az igaznak gazdagnak kell lenni míg az istentelen szenved. (3). Így a zsidó vallás a gazdagokat magasztalja mint a legáldottabbakat, és a zsidó számára a pénz az élet célja. Haszontalan azokat a különbségeket bizonygatni, amelyek a hívő keresztény és a hívő zsidó szemléletének különbözőségéből következnek a gazdagság megszerzését illetően. Míg a hívő keresztény, aki uzsorásként bűnözött, halála után megbűnhődik és kész arra, hogy föladja a jogtalanul szerzett vagyont, mely perzseli lelkét, a vallásos zsidó élete végén szeretettel nézi ládáit és bőröndjeit, melyeket azok a pénzdarabok töltenek meg, amelyeket szegény keresztényektől vagy akár szegény moszlémoktól vett el élete során. Ez a látvány megörvendezteti hívő szívét, minden fillér kamat olyan neki, mint egy áldozat Istenének (4). Ma ez az aranyközpontú mentalitás az egész világon elterjedt. Általános materializmust és durvaságot eredményezett, amely részben okozója annak az osztálygyűlöletnek, amely korunk egyik legrombolóbb eleme. (5). Ez a gépek és a kereskedelem szabálya, brutális és tisztán anyagias, minden erkölcsi ellenmérget nélkülöz, amely az általa okozott kárt semlegesítené. A rossz alapvető oka a szellemi ideálok eltűnése. Dosztojevszkij (6) ezt már 1873-ban kinyilatkoztatta prófétai üzenetében: "Királyságuk tökéletes királyság. Azoknak az eszméknek a győzelme közeleg, amelyek jelenlétében az emberi érzelmek hallgatnak, az igazság iránti szomjúság, a keresztény és nemzeti érzések, és az európai népek közös büszkesége is. Ami ezzel szemben jön, az materializmus, a vad és kapzsi étvágy az személyes jólétre, a minden áron való pénzgyűjtésre szomjúhozás. Ezt magasabb célnak fogják tartani, mint értelmet, mint szabadságot, amely a keresztény erkölcs helyébe lép, melynek célja az üdvözülés az erkölcs és az emberek közötti összefogás által. Az emberek nevetni fognak ezen mondván, hogy ilyesmi nem indul ki a zsidókból. Az utolsó James de Rothschild Párizsban rossz ember volt talán? Júdaizmusról beszélünk és a zsidó eszméről, amely az egész világot szorításában tartja, nem a kereszténység bajairól. Olyasmi fog eljönni, amit senki sem tud elképzelni. A parlamentarizmus, a közösségről szóló elméletek, amelyekben ma hisznek, a gazdagság fölhalmozódása, a bankok, a tudomány, mindez egy szempillantás alatt össze fog dőlni anélkül, hogy a legcsekélyebb nyoma is megmaradna, kivéve a zsidókat, akik tudni fogják, hogy mit kell tenniük, úgyhogy ez is a javukra fog szolgálni. Mindez nagyon közel van hozzánk ma... Igen, Európa az összeomlás határán áll, egy általános, szörnyű és általános összeomlás határán. Szememben Bismarck, a francia köztársaság Beaconsfieldje, Gambetta és mások csak jelenségek. Uruk, aki ugyanaz mindenki más számára és egész Európa számára, az a zsidó és annak a bankja. Meg fogjuk érni azt a napot, amikor vétót mond és Bismarckot váratlanul elsöpri mint egy szénahalmocskát. A júdaizmus és a bankok ma mindenütt uralkodnak, Európa és a tanítás, az egész civilizáció és a szocializmus fölött. Egész különösen a szocializmus fölött, mert ennek segítségével fogja a júdaizmus a kereszténységet és a keresztény kultúrát tönkretenni. És ha végül csak az anarchia marad fönt, a zsidó fog mindent irányítani. Mert annak ellenére, hogy a szocializmust dicsőíti, teljes mértékben megőrzi zsidóságát fajtestvéreivel egyetemben, kívül a szocializmuson, és ha Európát teljesen kifosztották, csak a zsidó bank marad fönn." A kapitalizmus nem csak gazdasági probléma, hanem eszmei probléma is mindenek előtt, az európai lélek problémája. Összefoglalva, a zsidó arany mentalitás megszállt minket és maga ez a mentalitás is rossz nekünk. De két más okból is veszélyes számunkra a zsidó befolyás. Az a mód, ahogyan az aranyhoz jutnak és az amire azt fordítják. A zsidónak mindig azt hányták a szemére, hogy parazita, aki soha sem szerzi vagyonát javak előállításával, hanem azzal, hogy mások termelését zsákmányolja ki. Egyikük ezt mondta: "Háborúk és forradalmak a zsidó aratásai." Ez nem mai fölfedezés. Itt van, amit erről a témáról Baron Malouet ír M. de Sartuine számára egy portugál zsidó megbízásából 1776-ban:
"Egy utazó sem látott egy ásónyomnyi földet sem, amelyet egy zsidó ásott volna ki, vagy termelőüzemet, amelyet ők alapítottak volna vagy tulajdonuk lett volna. Mindenütt ahol megjelentek, kereskedőként, alkuszként, használtárú kereskedőként, és uzsorásokként tevékenykedtek, és a leggazdagabbak köztük nagy és kiskereskedők és bankárok lettek.
Ezt mondja nekünk Werner Sombart: "Ideje, hogy egyszer és mindenkorra föladjuk azt a legendát, amely szerint a zsidókat a keresztes hadjáratok óta az európai középkor során arra kényszerítették, hogy kizárólag uzsorával foglalkozzanak, mert minden más foglalkozástól eltiltották őket. A zsidó uzsora 2000 éves története a középkor előtt elegendő arra, hogy kimutassa ennek a történelmi következtetésnek a hamisságát. De a hivatalos történetírásnak az a része, ami a középkort és a modern időket illeti, az is messze van attól, hogy igazolja ezt a tényt. Nem igaz, hogy minden általában foglalkozás le volt zárva zsidók elől a középkorban és a modern időkben, hanem ők helyezték a pénzkölcsönzői foglalkozást biztonság ellenében előnybe más foglalkozásokkal szemben. Ezt igazolta Bucher A Majna menti Frankfurtban, és könnyű ezt bebizonyítani sok más városban és más országban is. Ezek mind meggyőzően bebizonyítják a zsidó természetes vonzalmát a pénzkölcsönzői szakma iránt. A középkorban és később különösen szembetűnő a kormányok fáradozása, hogy a zsidók érdeklődését más fogalkozási ágai iránt fölkeltse, mindig sikertelenül. (7). Ma a működési területük kiszélesedett. Magánemberek helyett kormányoknak és államoknak kölcsönöznek, de az alapelv változatlan maradt. A zsidók a nemzetközi financírozók, nem előállítók, mert az előállító konzervatív, a másik nem az. Végül is a zsidóknak rossz hatása van ránk azzal, ahogy aranyukat fölhasználják. Az a segítség, amelyet az Oroszországi forradalom idején kaptak, jól ismert. Mr. Lancelot Lawton aktuális könyvének kritikája alkalmából a Patriot ezt írta: "Lawton úr fényt vetít a forradalom mögött mozgó erőkre, amelyek azt sugallják neki, hogy tovább vizsgálja, hogy mi volt a világmozgalom alapja. A mozgalmat már nem lehet elfedni szokásos felületes beszéddel az Oroszországi rendszer szigorúságáról, amely a szocialisták kedvenc mentegetődzése a legbrutálisabb tettekre, hogy a bolsevikok nem szerezték meg a cári birodalom bukása után hat hónapon belül a hatalmat. Szeretném a főszerepet hangsúlyozni, amelyet a pénz játszott a forradalomban, és itt megemlítem azt is, hogy most Franciaországban jelentek meg jól alapozott írások, amelyek bebizonyítják, hogy sem Robespierre, sem Danton nem voltak elszigetelt figurák a forradalom alatt, de a bankárok és financírozók játékfigurái voltak."
A 12-ik oldalon ezt mondja:
A nemzetközi financírozók nem mind zsidók és nem szükségszerűen mind vámpír. Néhányuk és sok zsidó messze van ettől és éppen jótékonyságukról ismertek. A kezükben levő pénz elveszti szokásos jelentőségét és erővé, eszközzé, hatalommá és néha az uralkodás eszközévé válik. Ez az eset a zsidó nagytőke esetén. Egyfelől a zsidó nagytőke nagyon hatalmas, másfelől össze van világszerte kapcsolva és zsidó érdekeket szolgál mások kárára. Erőssége szervezettsége és nemzetközisége. Nem a zsidó bankok egyéni sikerességéről vitatkozunk, erre annyi joguk van, mind nekünk, és ezt senki sem vitatja el tőlük. De itt egy nemzetközi bankrendszerről van szó, amely sem angol, sem német, sem francia, de zsidó, és világszerte össze van kapcsolva. Nem az egyes bankok fontosság a vagy gazdagsága jelentős, hanem az rendszeré, és ez adja annak hatalmát. Walter Rathenau egyszer beszédes hangulatában ezt mondta: "Háromszáz ember, akik mind ismerik egymást irányítja az európai földrész sorsát. Követőik barátaikból és rokonaikból lesznek. Itt nem akarjuk ennek a furcsa államnak a furcsa okait megvizsgálni, amely egy fénysugarat vetít társadalmi jövőnk bizonytalanságára." Biztos az, hogy egy ilyen szervezet hatalmat jelent, amelyet jóra vagy rosszra is lehet használni. Eddig a zsidó faj javára és mások romlására használták. Ezek az erők nem keresik a nyilvánosságot, hanem általában elégedettek azzal, hogy távolról irányítják a dolgokat bankjaik vagy más közvetítők segítségével és a világ nem tud róluk. Hirtelen megjelennek amikor szükségesnek látják és ugyanolyan gyorsan tűnnek el a háttérben. Ezt a tényt jól illusztrálja a Versaillesi békekonferencia, ahol a zsidó befolyás irányító szerepe föltűnt a szemlélőknek, és amit Dr. E. J. Dillon így fejezett ki: "Néhány olvasónak izgalmasnak tűnhet, de tény, hogy a követek jelentős száma úgy látta, hogy az angolszász népek mögötti tényleges befolyás szemita volt. Ennek az eljárásnak a formalizmusát húzták rá azokra a képviselőkre, akiknek országairól szó volt, és akik ezt Keleteurópa békéjére nézve végzetesnek tartották. Ezentúl a világot angolszászok fogják uralni, akiket zsidó elemek irányítanak." (9). Jelenleg a zsidó nagytőke kizárólag zsidó érdekeket szolgál. Mondhatnánk, hogy ez így rendben van, de a mi jogunk, hogy védekezzünk ez ellen az idegen uralom ellen. Mivel Izrael egyetlen fegyvere az arany, amely kiszámíthatatlanul hatalmas, és ennek köszönhető, hogy a kiválasztott nép olyan jól tudja, hogy hogyan kezelje a sajtót. Vizsgáljuk most meg a zsidók befolyását a sajtóra. Irodalom
1. Olvassa ehhez el Sombart, Les juifs et la vie economique, Payot.
A ZSIDÓK ÉS A SAJTÓ A sajtó hatalma kiszámíthatatlan. Az újság lett a felnőttek nagy iskolája és szinte egyetlen információforrásuk. A közvélemény csak az újságok tükörképe. A sajtó hatalmáról szóló tanulmányában (Grossmacht Press) az ausztriai író, Éberle ezt mondta: "Egy intelligens ember, aki jól ismeri az újságokat, egy félórás beszélgetés után bárkiről meg tudja mondani, hogy az melyik újságot olvassa. Még a római magas rangú főpapokat is, Amette és Mercier kardinálisokat is jobban befolyásolja országuk sajtója, ahogy azt saját maguk észreveszik. Gyakran észrevettem, hogy az újság az ami megszabja, hogy valaki hogy ítéli meg a pápa egy bulláját vagy a miniszterelnök beszédét. (1). Egy angol főpap azt mondta: 'ha Angliában a Biblia valamit állítana és a Times arról valami mást állítana, akkor 510 személy közül 500 a Times véleményével értene egyet.' A korábbi miniszter, Combes, a vallás elleni harc vezetője azt mondta: 'A katolikusok három negyedét a sajtó idegenítette el az egyháztól'. Mercier kardinális azt mondta amerikai útja során, hogy a sajtónak köszönhető, hogy az antant nyerte meg a háborút. Nem lehet eltúlozni az újságok jelentőségét, amelyek szünet nélkül, nap mint nap. sőt a nap minden órájában kitartanak mindenütt, a családban, a klubban, az utcán, a vonaton, a gyárakban és a mezőkön, a városokban és vidéken. Így M. Nordau (egy zsidó) odáig ment, hogy azt mondta, hogy sokkal inkább mint a modern fölfedezések, a sajtó az, amely korunkat jellemzi és amely annak legnagyobb hatalma. A zsidó mindenkinél jobban megértette a sajtó rendkívüli fontosságát. Mit vitatkoztok ezen, mondta egyikük, Montefiore báró. Ameddig nem tiétek a világ sajtóhatalma, minden, amit tesztek, hiábavaló. Így aztán szinte egységesen lettek annak urai, mert a sajtó nem független és nem is lehet az. Egy újság mindenek előtt gazdasági vállalkozás, és alapvető célja hogy megéljen és annyi hasznot hozzon, amennyit csak lehetséges. Egy őszinte független újság bevallotta, hogy nyíltan is megírhatná véleményét, de az nem biztos, hogyha forradalomellenes véleményüknek adnának hangot, nem válnának-e veszteségessé, mivel az újság eladási ára éppen csak a papír árát fedezi, amelyre nyomják azt. Lester T. Ward professzor 'tiszta szociológia' c. művében idézi John Swinton újságíró szavait, melyeket az egy New Yorki sajtókonferencián mondott el: "Független sajtó nincs Amerikában, kivéve talán kis vidéki városokban. Ezt tudják az újságírók és én is tudom. Egyikük sem meri megírni a őszinte véleményét. Ha ezt teszik, tudják, hogy azt sohasem fogják kinyomni. Nekem 150 dollárt fizetnek azért, hogy hallgassam el eszméimet abban az újságban, amelynek dolgozom, és tartsam meg azokat magamnak. Másoknak hasonló fizetést adnak hasonló tevékenységért. Ha sikerülne gondolataimat megjelentetni újságom egyik kiadásában, huszonnégy órán belül elveszteném állásomat. Az az ember, aki elég őrült ahhoz, hogy gondolatait becsületesen kimondja, hamar az utcán találná magát és kereshetne magának más munkát. Egy New Yorki újságíró jól teszi, ha hazudik, fenyeget, mammon lábánál hajbókol, és eladja országát és faját fizetéséért, azaz mindennapi kenyeréért. Mi eszközei és vazallusai vagyunk a háttérben működő gazdagoknak. Azok húzzák a fonalakat és mi táncolunk. Szellemi termékeink, tehetségünk, képességeink ezeknek az embereknek a tulajdona. Szellemi prostituáltak vagyunk. Ezek mellet a föltételek mellett természetes, hogy őszinte és tehetséges emberek visszahúzódnak az újságírói szakmától. Egy újság függ a kormánytól, a hírügynökségektől, a kereskedelmi hirdetésektől, és mindenek előtt azok gazdasági erejétől, akik annak a tulajdonosai és igazgatói. Egy kormány uralma idején sincs abszolút sajtószabadság. Így a kormányok olyan erősen befolyásolják a sajtót, amennyire csak tudják különféle módon, amelyek alapvetően a következők: gazdasági korrupció, szívességek és törvényszéki tárgyalások. A félrevezető propaganda végső határait is túllépte mindkét oldalon a háború idején. A korrupcióba az nem számít bele, hogy a kormány befolyásolja a sajtót. Ilyen nyomásra gyakran van szükség, de mivel ezt titokban végzik, a közvélemény azt hiszi, hogy általános véleményről van szó, amikor a miniszter beszél. Az újságírás korrupciója nem foglalja magában az állam szolgálatát, de hazafias meggyőződése arányos a kapott szubvencióval. (2). Az újságok szempontjából egy újság alapvetően függ a hírügynökségektől. Ezek hatalmas szervezetek, amelyek a világ híreit központosítják és elosztják a sajtónak. Gazdasági szempontból egy újság hirdetésekből él. Ez igen jól ismert dolog és nem kíván további magyarázatot. A helyzet ezek után a következő: A világ nagy távirati irodái, amelyek mindenütt a sajtó alapvető hírforrásai (mint ahogy a nagykereskedelem a kiskereskedelemé), amely eldönti, hogy mit kell és mit nem kell tudnia a világnak, és milyen formában. Ezek az irodák vagy zsidó tulajdonok, vagy zsidó igazgatás alatt állnak. A kisebb irodák esetén, amelyek a kisebb újságokat látják el hírekkel, ugyanez a helyzet. A nagy nyilvános ügynökségek, amelyek hirdetéseket kapnak és amelyek ezeket az újságokban megjelentetik és ezért díjat számolnak föl, alapvetően zsidó kézben vannak. Ugyanígy van sok vidéki újság is. Ha a zsidók hangját nem is lehet közvetlenül hallani a sajtóban, nagy közvetett befolyás van a háttérben, szabadkőművesség, tőke, stb. Sok helyen a zsidók megelégednek ezzel a rejtett befolyással, mint ahogy a gazdasági életben is az egyesült részvénytársaságokat tartják a legjövedelmezőbbeknek. A szerkesztők lehetnek árják, elég, ha minden fontos kérdésben a zsidók érdekeit képviselik, vagy legalábbis nem mondanak azoknak ellent. Ezt szinte mindig a hirdető irodák nyomása által érik el. M. Eberle teljes statisztikát ad a világsajtóról, országról országra, amelynek alapján látszik, hogy Németországban az újságok háromnegyed része zsidó, valamint a Wolf távirati iroda és két másik másodlagos iroda, a Hirsch és a Press Telegraph. A helyzet majdnem azonos ezzel Franciaországban. Rochefort már 1894-ben megmondta: "Nézzétek a sajtót! Már nincs is francia sajtó, teljesen a zsidók kezében van.". Összességében a szabadkőműves befolyás nyilvánvalóbb mint a zsidó befolyás. Webster asszony ezt írja az angol sajtóról: "Nem lenne túlzás azt állítani, hogy a Patriot kivételével nincs olyan újság az országban, amely nyíltan tárgyalna olyan kérdésekről, amelyek zsidó érdekeket is érintenek". A hirdető irodák, amelyek a hirdetéseket osztják föl az újságok között, erős eszközök arra, hogy nyomást fejtsenek ki. Ha a zsidó visszatartja ezeket, ezzel bármelyik újságot meg tudja fosztani hirdetési szerződéseitől. A zsidók harca Gordon Bennett ellen, a New York Herald tulajdonosa ellen nagyon tanulságos ebből a szempontból. A háború előtti Ausztria példája volt a sajtó zsidó uralmának. A bécsi zsidó sajtó mindent eladott, mindennek megvolt az ára, a sikernek a művészeti életben éppúgy mint az üzleti sikernek. Semmilyen szellemi alkotás, semmilyen műalkotás nem érhette el a közönséget anélkül, hogy a zsidó sajtó tűzpróbáját kiállta volna, anélkül, hogy annak kritikája azt megérintette volna vagy megfizette volna azt azért, hogy jó kritikákat kapjon. Ha egy művész be akart futni a közönségnél, akkor előtte meg kellett hajolnia minden hatalmas héber újságíró előtt. Ha egy fiatal színésznő, egy zenész, egy tehetséges énekes első föllépése előtt azt szerette volna, hogy nagyszámú közönség előtt lépjen föl, ez a legtöbb esetben hiábavaló kívánság volt, ha nem fizette meg előtte adóját Izraelnek. Máskülönben szinte biztos volt, hogy elbukik. Ez brutális zsarnokság volt a zsidó nyereség érdekében és végsőkig végre is hajtották azt. Ahogy eredményei leleplezik, a zsidóság által dominált bécsi sajtó teljesen katasztrofális volt. Munkája a halál munkája. Körülötte és rajta kívül minden meghal. A népesség minden osztályában ott vannak a gyűlölet gyökerei, a viszály, a féltékenység, a bomlás és rothadás magja. (4) A ZSIDÓ BEFOLYÁS IMPORTJA A SAJTÓBAN Természetesen a zsidóság, amely a sajtó egy részét uralja, arra használja azt, hogy zsidó érdekeket szolgáljon, vagyis hogy forradalomellenes művek kiadását meggátolja és olyan eszméket szórjon szét, amelyek a zsidóság céljait szolgálják. Minden forradalomellenes kampányt elejétől fogva a sajtó rendszeresen akadályoz, amely azt jelenti, hogy hallgat róla (nem adja ki) vagy erőszakosan támadja azt a személyt, aki a forradalom ellen mer állást foglalni, anélkül, hogy lehetőséget adna válaszadásra. Ha valaki le meri leplezni a zsidót közvetlenül, akkor általános kiáltozás indul meg, és a bűnöst általában nagyon rövid idő alatt ártalmatlanná teszik. A sajtó felelőtlen és névtelen, nem riad vissza a hírek hamisításától, hazugságtól és rágalmazástól. Így látjuk az általános sajtót, melyhez a konzervatív sajtó egy része is tartozik, ordít és uszít Mussolini ellen, akit barbár zsarnoknak nevez, amikor egy oroszországi forradalmárt kiutasít, de ugyanezek az újságok szinte teljesen hallgatnak, amikor a bolsevik cseka három millió oroszt kivégez. Természetesen sok konzervatív vagy úgynevezett konzervatív újságban megjelennek forradalom ellenes cikkek is (ennek ellenkezője furcsa lenne)., de ezek olyan alaposan körül vannak orvosolva, hogy csak a külszínről szólnak és nem érintik a forradalom belső jelentését. Ez a tehetség magában foglalja minden párt irányítását, a bolsevikoktól a szélső jobbokig. Ez teszi lehetővé a közvélemény semlegesítését és nyugalmának fönntartását és mozgatását a kívánt irányba az alattomos propaganda segítségével, amely minden olvasórétegnek abban a formában tálalja a dolgokat, hogy az megfeleljen az olvasók ízlésének. A sajtó urai nemcsak arra használják azt, hogy kikerüljenek minden támadást, de arra is, hogy a júdaizmust támogató eszméket szórják ki, míg a világsajtó általános irányzatai egészében:
Liberális, demokratikus, republikánus;
Irodalom:
ZSIDÓ BEFOLYÁS A VILÁGON Ugyanaz a befolyás kevésbé elterjedten ugyan, de az irodalomban is megtalálható olyan formában, hogy azokat az írókat ismerik el körmönfont módon, akik eszméit hasznosnak tartják a forradalom számára. (Bővebb értelemben minden eszme hasznos, amely a keresztény társadalmat bomlasztja, liberalizmus, érzékiség, anyagiasság, determinizmus / előre meghatározottság /, Freud és Einstein példák ezekre.) Mint a sajtóban, akadályokat gördítenek azok útjába, akik ezzel szemben ellenségesek, és ha az nem elég, erősebb eszközöket is bevetnek. Ebben az összefüggésben nagyon tanulságos annak a harcnak a megemlítése, amely ahhoz volt szükséges, hogy cion bölcseinek protokolljait kinyomtassák és az a sebesség, amellyel a füzetek eltűntek a piacról. A következő fontos részlet az angol történésznőtől N. H. Webstertől származik:
"Mikor először írtam a forradalomról, egy ismert londoni kiadó ezt mondta nekem: 'Gondoljon arra, hogy ha forradalomellenes vonalat képvisel, akkor az egész irodalmi világ ön ellen lesz'. Ez nekem furcsának tűnt. Miért szimpatizálna az irodalmi világ egy olyan mozgalommal, amely a francia forradalom óta mindig is irodalom, művészet és tudományellenes volt, és nyíltan hangoztatta, hogy előnyben részesíti a kétkezi munkásokat az értelmiségiekkel szemben?
Minderről nem tudtam, amikor első munkámat elindítottam útjára. Tudtam, hogy francia írók a múltban meghamisítottak bizonyos tényeket hogy jobban illjenek saját politikai nézeteikhez, Hogy a történelmi összeesküvést a szabadkőműves körök irányítanak a Sorbonne mellett. Azt viszont nem tudtam, hogy ugyanez az összeesküvés ebben az országban is működik. Ezért nem csüggesztett el a kiadó megjegyzése. Ha vagy tényeim vagy következtetéseim hamisnak bizonyultak volna, kész voltam arra, hogy megtámadjanak. Évek fáradságos történelmi kutatása nem elismeréssel vagy megalapozott tudományos cáfolatokkal kellene hogy találkozzon? Annak ellenére, hogy könyvemet a sajtó sokszor elismeréssel említette könyvkritikájában, az ellenséges kritika formája olyan volt, amit nem vártam volna el. Egyetlen becsületes kísérletet sem tettek arra, hogy a francia forradalomról vagy a világforradalomról írt könyvemmel vitába szálljanak. A tényeken alapuló állításokat lapos ellenérvekkel támadták, melyeket egy fikarcnyi tény igazolt. Általában a támadás terve olyan volt, hogy nem próbálták meg helytelenségét bizonyítani, de rossz hírét akarták kelteni pimaszul választott helytelen idézetekkel, olyan nézeteket rendeltek személyemhez, melyekről sohasem beszéltem, vagy akár személyes támadásokkal. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a támadási módszer példátlan az irodalmi viták más területein. (2). " A színház, a mozi, vagy a rádió és TV erőteljesen befolyásolják a közvéleményt. Így ezeket mélyen eltöltik a szabadkőműves és zsidó eszmék, nemcsak igazgatóikat és szereplőiket, de uralkodó eszméik általános irányzatait is. Az Európában bemutatott filmek nagy része a nagy amerikai filmstúdiókból származik mint Metro-Goldwyn, Fox, stb., amelyek szinte teljesen zsidók. A mindennapos színházban levő forradalmi irányzatokat gyakran leírták, N. H. Webster így ír az angol viszonyokról: "Csak körül kell néznünk a mai világban, hogy mindenütt ugyanannak a bomlasztó erőnek a munkáját lássuk - a művészetben, a drámában, a napi sajtóban - minden területen, amely a közvéleményt befolyásolja. ... Modern filmjeink folytonosan azon igyekeznek, hogy az osztálygyűlöletet korbácsolják föl, és a kifejezések, mint "a királyok igazságtalansága", "a nép szenvedése", "a nemesség önzése", függetlenül attól, hogy ezek illenek-e az elbeszélés témájához. Az irodalom területén pedig, nemcsak a fantasztikus irodalom esetén, hanem az iskolakönyvekben, a történelemkönyvekben és azokban a könyvekben is, amelyek komoly tudományos értéket akarnak képviselni és amelyeket a sajtó ügyesen szervezett propagandájával dicsőít, mindent megtesznek, hogy a hazafias érzéseket gyöngítsék, hogy a meglevő intézményekben való bizalmat megrázzák és mind a korunkbeli, mind a történelmi tényeket meghamisítják. Nem hiszem, hogy mindez a véletlen műve. Nem hiszem, hogy a közönség igényli a hazafiatlan és demoralizáló könyveket és színdarabokat. Ellenkezőleg, a hazafiasság és az egyszerű egészséges érzelmek megnyerik tetszését. Az emberek szíve még fogékony, de folyamatos kísérletek folynak elrontására. (3). A bomlasztó befolyás kiterjed minden emberi tevékenységre, a tudományra, a művészetre, és az olyan bomlasztó elméletek divatjára, mint a freudi elmélet vagy a teozófia. Keresztény tudományok és bizonyos általános művészeti irányzatok megkísérlik fölrúgni azokat a szabályokat, melyeknek alapján eddig eldöntöttük, hogy valami szép-e. A művészetekben megjegyezzük, hogy a zsidók a múltban teljesen hiányoztak ezekből a múltban, azaz azokban az időkben, amikor a művészek csak munkás és fáradságos életük végén részesültek elismerésben (Pizzaro vagy Izrael ritka kivételek ez alól). De amióta a festmények gyümölcsöző kereskedelem tárgyai lettek (itt nem minőségről hanem mennyiségről beszélünk), a zsidók növekvő számban lesznek festők, ötvösök és szobrászok. Mondanunk sem kell, hogy ebben a bomlasztó munkában az oktatásnak elsőrendű szerepe van. Mindenki ismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket különösen Franciaországban tettek azért, hogy ateistává tegyék az oktatást. De mivel ez nyíltan történik, nem foglalkozunk vele ebben a könyvben, melynek témája a forradalom rejtett erői. Csak megemlítjük, anélkül, hogy részletekbe mennénk. Láttuk a zsidó befolyás forradalmi oldalát a világon általában, és különösen a modern forradalmakban. Itt az ideje, hogy közelebbről megvizsgáljuk a júdaizmust, hogy pontosan megtudjuk, mi is az, mik a céljai, mit ért el, röviden általános szervezetét. Irodalom:
1. Moniteur for the 14-tr fructidor, an II.
|
